Húsvét
Az eredetileg zsidó ünnep (héberül pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel. Húsvétvasárnap maga a feltámadás napja. Ekkor sokan megnézik a napfelkeltét, majd a hagyomány szerint bárányt fogyasztanak. A bárányevés az „áldozati bárányságot”, azaz Jézus halálát szimbolizálja.
LEGÉRDEKESEBB NÉPSZOKÁSOK
Húsvéthoz sokféle népszokás is kötődik. Ilyenek a tavaszköszöntő rituálék, amelyek nagy része nem épült be a keresztény vallási ünnepekbe. Egy ma is élő hagyomány szerint a böjt megkezdésekor, húshagyó kedden népi játékkal kell véget vetni a színes farsangi mulatságoknak. A böjti időszak alatt is élnek kisebb-nagyobb ünnepek a népi hagyományokban. A böjt kezdetét követő hatodik vasárnap – amelyet virágvasárnapnak neveznek – a zöldághordás vagy villőzés ünnepe. Ilyenkor, a termékenység elősegítésére, a fiatal lányokat, menyecskéket ággal ütögetik meg. Szintén a fi atal hajadonokat érintő rituálé a nagypénteki mosakodás. A hajnali, friss folyóvízzel történő tisztálkodásnak bajelűző szerepet tulajdonítottak. A feltámadás napját, húsvétvasárnapot sok országban egy hegy tetején állva szokás köszönteni: az egyik hiedelem szerint ugyanis a felkelő napban megláthatjuk a Krisztust jelképező bárányt, zászlóval. A húsvétból nem maradhatnak ki a különböző tojásgyűjtő népszokások sem.
LOCSOLKODÁS
A húsvéti locsolkodás világi szokás. Régebben húsvéthétfőn faluhelyen a kútból húzott vízzel locsolták meg a lányokat, vagy nemes egyszerűséggel egy patakba vetették. A fiúk ezután tojást és szalonnát, vagy festett tojást kaptak, ez utóbbival a lány még az érzelmeit is ki tudta fejezni. Ma a fiúk illatos vízzel locsolnak. A műveletet mondókával kísérik. A lányok köszönetképpen még ma is ajándékot adnak, de ma már a festett tojást sok helyen felváltotta a csokoládéból készült tojás vagy nyuszi figura.