Kedves Népem! - Árkád Híradó - Árkád Győr

Kedves Népem!

Vágyom már a napsütésre, a langymeleg estékre, a hosszabodó nappalokra, és királyném kedves mosolyára. De tudom, hogy mivel csalhatom arcára a mosolyt, ezért kereskedőim messze földről hozzák váramba a legszebb portékákat, hogy asszonyom legyen a legszebb, s legjobban öltözött az egész birodalomban.
Mivel ti is kedvesek vagytok szívemnek, ezért ezekből a darabokból látványosságot szervezek számotokra, ahol égő fáklyák fényénél udvari csepűrágók műsora közben mindannyian megcsodálhatjátok azokat. A tengerentúlról magas hegyek közül és lapos síkságokról egyaránt érkeznek karavánok, szebbnél szebb termékekkel, hogy aztán a piactéren mindenki kedvére válogathasson belőlük.
Lovagi tornákat is el kell kezdenünk szervezni, hiszen lovagjaink a nagy téli semmittevésben kardjukon csak támaszkodtak, ahelyett, hogy használták volna.
Akinek páncélja szűknek bizonyul, elindulhat hegynek föl és hegynek le, s kertem legszebb salátáiból kell, hogy falatozzon, mert az udvari díszbemutatón csak a legdélcegebb lovagok vehetnek részt.
A varázslónak fejvesztés terhe mellet adtam parancsba, hogy olyan főzetekkel lássa el birodalmam lakóit, melyek segítenek teljesen ledobni testünknek a felhalmozódott téli mérgeket, hogy így megújulva, felfrissülve, felesleges kilóktól megszabadulva várhassuk együtt a tavaszünnepet.
Akinek lehetősége adatik, a természet lágy ölén bizony kezdjen tavaszi kerti munkák sorába, mert aki  rest, és nem fárad eleget, annak bizony felkopik az álla. Mert nemcsak az a fontos, hogy milyen portéka borítja testünket, hanem az is, hogy mi kerül asztalunkra. Bizony mondom néktek, becsüljétek meg e föld termékeit, és részesítsétek előnyben saját honfitársaink által termelt javakat, semmint hogy külhonból érkező, és nem ismert ételeket tegyetek asztalotokra.
Kitárom birodalmam határainak kapuit, és szeretettel meghívom északi szomszédainkat, hogy járják be országunk minden zegét-zugát, és vásároljanak kedvükre mindazokból a terményekből és kincsekből, amit csak találnak váram piacterén. Nem lehet olyan kérésük, óhajuk, kívánságuk, amelyet kereskedőink ne tudnának teljesíteni, legyen az az a legdrágább, vagy legdivatosabb holmi széles e világon.
És hogy lovaik se szenvedjenek hiányt az abrakban, széles e világon legkedvezőbb áron biztosítjuk számukra e nemes eledelt. Mert bár a világ nehezen átláthatóvá válik mindannyiunk számára, azért bízzunk abban, hogy eljön egy jobb élet, ahol mindenki megtalálja a számítását. Ezt kívánom mindnyájatoknak, gyertek, várlak benneteket.